Ezúttal az a mindent magával ragadó szenvedély a kapocs, mely egyaránt jellemzi Tóth Evelin és Maria Mazzotta énekét. Ha úgy tetszik, a szerelem… Ez áradt ellenállhatatlanul Tóth Evelin első, Csókoljon meg… című szólóalbumából - melyet Hamid Drake, Dresch Mihály, Fassang László és Lantos Zoltán közreműködésével készített -, ettől izzott Cseh Tamás és Bereményi Géza Eszembe jutottál című klasszikusának feldolgozása, és még sorolhatnánk… De most Evelin tavalyelőtt alapított triójára, az Ewiva!-ra kell figyelnünk, melyben két nemzetközi tekintélyű muzsikussal, a hegedűs Frankie Látóval és az ütős Mogyoró Kornéllal társult. Azt jelenti a nevük, hogy „hurrá!”, bár korántsem szorul megerősítésre az a lángoló muzsika, melyben éppúgy süt a fado és a magyar népzene melankóliája, mint a flamenco és a szefárd dalok tüze.
Maria Mazzottát a salentói pizzica-revival világhírű együttesében, a Canzoniere Grecanico Salentinóban ismerte meg a világ, de immár öt éve szólóban boldogul. Pályafutását kalandos együttműködések sora szegélyezi: Bobby McFerrin, Ibrahim Maalouf, Ballake Sissoko, Justin Adams, Goran Bregović, Roy Paci és Redi Hasa - megannyi jól csengő név. De egyik projektje sem volt olyan átütő, mint Amoreamaro című tavalyi albuma, melyet Bruno Galeone madagaszkári harmonikással készített. Olasz szerelmes dalokat vettek fel: vágyakozókat, reményteleneket, kisajátítókat és önfeledteket, a szenvedélynek olyan hőfokán, amelytől elakad a lélegzet, és amelyre az egyetlen szívbe találó kifejezés: a katarzis.

Rendező: Müpa