Orfeusz és Euridiké szerelmének fájdalmas és tragikus a története Enrico Morelli koreográfiájában kézzelfoghatóvá teszi azt a szenvedélyt, amelyet a két szerelmes a túlvilágon való találkozásuk pillanatában kénytelen istenek akaratából megfékezni. A mű érdekes példája a modernitás és a klasszicizmus, valamint a realizmus és az idealizmus harmonikus egymás mellett élésének. A főhős visszaemlékezésein át a földi világból a túlvilágiba tér át, vágyai és érzelmei megfoghatatlanságától kísérve. A föld alatti világ a lélek legmélyebb pontja, az a hely, ahol a szereplők saját démonjaikkal néznek szembe. A táncosok teste antropológiai és önmegfigyelő nyelvet beszél, a mítosz tragédiáját a gyász metaforájává értelmezi át, így a tánc végigvezeti a főhőst egy pszichoanalitikus utazáson, hogy legyőzze az elviselhetetlen veszteség miatti fájdalmat.

Rendező: Nemzeti Táncszínház