A Moderato cantabile a szenvedélyről, a hiányról szól; az érzelmi életet idézi fel, a szerelemről próbál mesélni anélkül, hogy beteljesítené, pusztán kirajzolja az alatta megbúvó térképet. A színpadon szoba - téren és időn kívül -, mely meghatározott, állandó minták szerint létezik. A figurák ebbe a térbe érkeznek, a „máshol levés” terébe, ahol kitörölhetetlen nyomot hagynak maguk után, s különböző ösvényeken indulnak el, melyek barázdanyomain a szabadság terei sejlenek fel, ha mégoly illuzórikus és illékony formában is.
A darab a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház közös produkciója.

Az évszakok múlása tavasztól télig párhuzamba állítható az emberi élet korszakaival. Nem először inspirálja alkotókat ez a párhuzam - jelen esetben azonban az erős női fókusz teszi különlegessé ezt az utazást, melyhez Nagy Kriszta Tereskova Feminizma című írása segített irányt mutatni. A még gyermek leány félénken közelít a másik nemhez, amely számára titokzatos világ. Nem is nyer oda bebocsátást később sem, hiába kapcsolódik bárkihez. Próbálja férfias eszközökkel megállni a helyét, de nem kap figyelmet - csak a teste, a női mivolta „bevetésével”. Megpróbál tehát ezzel a fegyverrel élni, és áttörni az „üvegplafont”, amely láthatatlanul ott feszül a két nem között. A hatalom megszerzésekor azonban, hiába a siker, hiába a véres győzelem, a végén egyedül marad önmagával, a még benne élő gyermeklánnyal. Végül legszebb táncát a Halállal táncolja el.
A bemutató a Müpa Az évad együttese 2016/17 sorozat keretében valósult meg.

Az előadás 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Rendező: Nemzeti Táncszínház