„És néha vágtatunk, mint őrült tengerészek,
recseg-ropog hajónk,
kegyetlen vashajónk,
hullámokon, ködön megyünk, örök merészek.
A szél, a köd jajong,
hogy sír, jajong
és vasbordáival feszül meg a fedélzet,
oda se könnynek és oda se semmi vérnek,
hajrá, tovább, tovább,
mindég tovább, tovább,
csak nyargalunk vadul, mint bomlott tengerészek.”
(Kosztolányi Dezső: Tenger és vihar - részlet)
Velekei László műveiben mindig az egyéni tettek és a társadalmi megítélés között feszülő ellentétek jelennek meg. Új koreográfiájának megalkotásához most azonban egy örök, mindannyiunk által ismert témát: a szerelmet választotta. A rövid etűdökből felépülő produkció a szerelem különböző arcait mutatja meg, melyek olykor viharos tengerre, máskor lassan csobogó, rejtett patakra emlékeztetnek. Harc és játszma két ember között: megsebezni és sebet szerezni, meggyógyítani és meggyógyulni. De vajon ki vérzik el a másiknak okozott sebből?
A „szerelmi ringbe” a Győri Balett vezető táncosai szállnak. Hozzájuk társul Balázs János zongoraművész fiatalos lendületével, kiemelkedő technikai virtuozitásával, s egyéni zenei látásmóddal, saját elképzelései mentén tolmácsolja Liszt Ferenc és Richard Wagner zongoraműveit.

Rendező: Müpa