Gloria Benedikt osztrák balerina, aki művészetében a táncot a tudományhoz és a politikához igyekszik közelíteni, és Gergye Krisztián, a kortárs tánc magyarországi fenegyereke a századforduló legendás korszakához nyúl, hogy hidat teremthessen a jelenkor művészete és a világháborúk előtti progresszív korszellem között. Előadásuk felidézi Gustav Mahler korát és a 20. század történelmén átívelő utazásra invitálja a nézőt, bemutatva egy legendás szerelmi történetet.
A táncelőadás Afonso Cruz emblematikus regényétől kölcsönözi címét, de csak annyiban merít ihletet a szépirodalmi műből, amennyire az metaforaként megidézi Oskar Kokoschka Alma Mahlerről készített, életnagyságú bábujának extravagáns történetét. „Oskar Kokoschka, a festő annyira bele volt bolondulva Alma Mahlerba, hogy amikor véget ért a kapcsolatuk, készíttetett egy élethű babát, amely szerelme minden egyes vonását hűen lemásolta. A bábkészítőnek írt levelébe, amelyet a babához mellékelt, és amelyet pontos leírással ellátott rajzok kísértek, még azt is belevette, hogy a bőrnek mely ráncait tartja nélkülözhetetlennek. Kokoschka, aki nem akarta véka alá rejteni a szenvedélyét, a városban sétálgatott a babával, eljárt vele az operába. Egy nap aztán elege lett belőle, a fejéhez vágott egy üveg vörösbort, és a baba a szemétbe került.” (A könyv kiadói fülszövege)
A táncelőadás élethű bábok segítségével, a kokoschkai gesztust sokszorosítva színpadára invitálja a 20. század három emblematikus alakját: a zeneszerző Mahlert, a festő Kokoschkát és femme fatale-múzsa Alma Mahlert. A táncba vitt bábok története egy olyan kor emlékét idézi fel, amelyben a kitalált világ még képes visszahatni a valóságra. A 20. század talán utolsó olyan pillanatára emlékezünk, amelyben a romantika, az expresszionizmus, a szerelem még érvényes fogalmak, és a múzsák még képesek a csókra.

A produkció az Európai Hidak 2015 fesztivál keretén belül, a Müpa és az Osztrák Kulturális Fórum együttműködésében valósult meg.

Rendező: Nemzeti Táncszínház