A Biophony Richard Blackford zeneszerzővel és a természeti hangképek művészével, Bernie Krause-szal együttműködve készült. Krause több mint negyven éven át járta a világot mikrofonjával, hogy felvételeket készítsen a Föld és a Föld teremtményeinek hangjairól. Az előadásban ezek a hangképek élő zenekarként szólalnak meg. A táncosok mozdulatait többek közt a kardszárnyú delfin és a levelibéka hangja kíséri, s izzadságuk is mintha ennek az új hangkörnyezetnek a sarával, sójával és porával keveredne. A klasszikus technika kikristályosodása arra emlékeztet minket, hogy a Föld minden teremtményével valamilyen kapcsolatban vagyunk. A Biophony nem a civilizáció és az ősi világ határán van, hanem ott, ahol két olyan világ találkozik, amelynek sosem kellene egymástól elkülönülnie.
A Sand az Alonzo King és az amerikai jazz nagyjai, Charles Lloyd és Jason Moran közötti együttműködés eredménye. „A homok jelentéktelen szemcsékből áll, ám hatalmas energiát rejt magában. A homok mindenütt megtalálható, a tengerpartokon, a dűnékben, a sivatagban, az óceánok fenekén. Amikor belemarkolunk, ujjaink között kipereg. A parányi szemek pergése a homokórában az idő múlását érzékelteti, és azt is szemlélteti, hogy tánc közben a test is lassan változtatja formáját. A homokot ezért sokan hasonlítják az emberekhez, mondván, mi is olyanok vagyunk, mint az apró kavicsok, amelyek addig súrlódnak egymáshoz, amíg a széleik simák nem lesznek.” (Alonzo King)

A darab a Lisa és John Pritzker Családi Alapítvány, a Marcia és Richard Grand, valamint a Bernard Osher Alapítvány közreműködésével jött létre.

Rendező: Nemzeti Táncszínház