Az anyai ágon mozambiki, apai ágon portugál származású Mariza három éves volt, amikor családjával 1977-ben Lisszabonba költözött. Szülei egy kisvendéglőt vezettek a város Alfama negyedében, ahol Mariza nap mint hallhatta a fadoénekeseket. Így már azelőtt magáévá tette melankolikus - az örökös elvágyódáson alapuló - dalaikat, mielőtt megtanult volna olvasni. Tinédzser korában persze jobban hatott rá a soul, a jazz és a bossa nova, de később ez a „kitérő” jelentős szerepet kapott művészetében.
Mariza a legnépszerűbb fadoénekesnő, Amália Rodrigues 1999-ben bekövetkezett halála után, az emlékére rendezett tévéműsorban futott be. Még lemeze sem volt, de fellépéseivel már elnyerte „A fado hangja” díjat a portugál rádiótól. Debütáló albuma, a 2001-es Fado em Mim százötvenezer példányban kelt el, noha addig a négy-ötezres eladási mutatók is sikernek számítottak ebben a műfajban. 2003-as Fado Curvo című lemezéért a BBC 3 rádiótól megkapta „A világzene legjobb európai művésze” díjat, a 2006-os Concerto em Lisboát pedig Grammy-díjra jelölték. A 2008-as Terra jazzes és flamencós kikacsintásaival tűnt ki, de a 2010-es Fado Tradicionalon megint a gyökereibe kapaszkodott. Legutóbb 2015-ben, Mundo címmel jelentkezett albummal, végigkalauzolva hallgatóit zenei birodalmán, Portugáliától Argentínán át a Zöld-foki-szigetekig.
Az elmúlt tizenöt évben Mariza meghódította a világ legrangosabb koncerttermeit, és több mint egymillió albuma kelt el. Rendkívüli hangjával és lenyűgöző előadásmódjával a fado legfényesebb csillaga lett, aki életművéért méltán nyerte el 2014-ben a legrangosabb világzenei vásár, a WOMEX művészi díját.


Rendező: Müpa