A világhírű izlandi zongoristazseni, Víkingur Ólafsson sok szálon kötődik a magyar zenéhez, Bartókhoz, Ligetihez, Kurtághoz, illetve néhány meghatározó mestere - mint Sebők György vagy Sándor György - révén a magyar zongoratradíció egyik nagy vonulatához. Izgalmas koncepciójú lemezeivel, koncertjeivel világszerte nagy feltűnést keltett. Egy alkalommal így fogalmazott: „Előadó létemre is zeneszerzőként gondolkodom a múlt zenéjéről. Fontosnak tartom, hogy bármennyire is szeretem a nagyok alkotásait, ne helyezzem őket elérhetetlen piedesztálra, gondolkodjak róluk kritikusan. Ezt hallom akkor is, amikor Rachmaninov játszik Chopint, vagy Bartók a saját műveit. Nem kötik magukat merev szabályokhoz, mégis tisztábban adják át a lényeget.” Ravel rendkívül üde és sziporkázóan szellemes zongoraversenyét az Orchestre symphonique de Montréal adja elő. A kiváló kanadai együttes nemrégiben kinevezett zeneigazgatója, a venezuelai Rafael Payare vezényletével mutatkozik be a budapesti közönségnek.

Rendező: Müpa