Az éppen száz éve, 1918. szeptember 22-én született Henryk Szeryng élete a legérdekesebb muzsikuspályák egyike. A varsói zsidó családba született csodagyerek a legnagyobbaktól tanult hegedülni: Fleschtől Berlinben, Thibaud-tól Párizsban, ugyanott párhuzamosan zeneszerzést is Nadia Boulanger-tól. Az ígéretes karriert a második világháború szakította félbe: a hét nyelven beszélő fiatal hegedűst az emigráns lengyel kormány feje, Sikorski tábornok vette maga mellé összekötő tisztként és tolmácsként. Ugyanakkor ez idő tájt több mint háromszáz koncerten játszott a szövetséges csapatoknak szerte a világon, tehát mégsem szakadt el a hangszerétől. Amikor Sikorski egyik útja nyomán Mexikó négyezer zsidó menekült számára biztosított letelepedési lehetőséget, Szerynget oly mértékben meghatotta a gesztus, hogy felvette a mexikói állampolgárságot, amelyet haláláig meg is tartott.
A nemzetközi koncertéletbe egy véletlen találkozás hozta vissza. 1954-ben Rubinstein Mexikóvárosban koncertezett, Szeryng meglátogatta, s a hangverseny után éjjel, a hotelszobában Bachot játszott neki - a zongoraművészt pedig villámcsapásként érte Szeryng játékának kifinomultsága és intenzitása. A következő három évtizedben a világ egyik legkeresettebb hegedűművészeként, mindenekelőtt Bach-előadóként tartották számon, és számtalan díjat nyert. 1988-ban hunyt el, monacói sírkövére Bach Chaconne-jának záró taktusait vésték fel.
A nagy lengyel muzsikus öröksége előtt két kiváló fiatal hegedűművész tiszteleg: a magyar Baráti Kristóf és a lengyel Jakub Jakowicz felváltva játssza el Johann Sebastian Bach hegedűsöknek írt bibliáját, a három-három szólószonátát és -partitát.

Az Adam Mickiewicz Intézet nagyvonalú támogatásával, a Polska Music program és a lengyel függetlenség kikiáltásának centenáriumát ünneplő nemzetközi POLSKA 100 programok részeként. A Lengyel Köztársaság Kultúra és Nemzeti Örökség Minisztériumának a NIEPODLEGŁA 2017-2021 többéves program keretében történő finanszírozásában.

Rendező: Müpa