Miért mindig csak az utolsó hármat játsszák? - sóhajtunk fel, ha meghallgatunk egyet Csajkovszkij első három szimfóniája közül. Abbado egykori asszisztense, a francia ősöktől származó, olasz Riccardo Chailly, korunk egyik legszuggesztívebb és legenergikusabb dirigense, a Teatro Alla Scala zeneigazgatója most az ukrán dallamokat feldolgozó II. („Kisorosz”) szimfóniát vezényli a Filarmonica della Scala koncertjének első számaként.
Sosztakovics operái közül a Kisvárosi Lady Macbeth volt az a mű, amelynek 1936-os előadása alkalmat adott egy vádbeszéddel felérő pamflet (Zene helyett hangzavar) közlésére a Pravdában: egyes feltételezések szerint maga Sztálin mondta tollba a zeneszerző „kispolgári formalizmusát” ostorozó írást ¬- mindenesetre az iromány az ő véleményét tükrözte. Sosztakovicsnak persze „önkritikát” kellett gyakorolnia… Milyen más volt a sorsa Stravinskynak! Ő a szabad világban élt mind 1910/11-ben, amikor megírta, mind pedig 1947-ben, amikor revideálta „orosz korszakának” klasszikussá vált folklorisztikus balettjét, a lebilincselően színes és szellemes Petruskát. A Gyagilev-társulat számára komponált, Párizsban bemutatott mű témája szerelem és féltékenység, szereplői megelevenedő vásári bábok: Petruska, a Balerina és a Mór.

Rendező: Müpa