Joseph Haydn, miután 1790-ben befejeződött csaknem három évtizedes udvari karmesteri megbízatása az Esterházy hercegeknél, két angliai meghívásnak is eleget tett. Látogatása során megismerte Händel oratóriumait, a kontrapunktikus kompozíciós módszert és a kórus alkalmazásának számára addig ismeretlen módját. Ezen élmények hatása alatt komponálta két hatalmas oratóriumát, A teremtést (1798) és Az évszakokat (1801), amelyekben nem pusztán folytatta a händeli hagyományokat, hanem tökéletes harmóniába ötvözte őket saját kora, a bécsi klasszicizmus stílusjegyeivel. Az évszakok nem vallási vagy mitológiai témát dolgoz fel, a pódiumon a természettel együtt élő, mindennapi munkát végző, szomorkodó, örvendező, szerető egyszerű emberek jelennek meg, most először a zenetörténetben. Az oratóriumnak nincs cselekménye. Szereplői, Simon, a derék gazda (basszus), Hanna, fiatal lány (szoprán), Lukács, parasztlegény (tenor) és a kórus nem valóságos személyeket jelenítenek meg, hanem egy-egy jellegzetes típust, akik megosztják velünk az évszakok forgásával, a természet jelenségeivel, a mindennapi élettel kapcsolatos élményeiket és a belőlük levonható tanulságokat.

Rendező: MÁV Szimfonikus Zenekar