Kodály Zoltán zenekari termésének talán legnépszerűbb darabját, a gyermekkori emlékeket felidéző, 1933-as keltezésű, briliáns hangszerelésű tánckölteményt persze nem kell „leporolni”, hiszen gyakran játsszák - ám izgalmasan eredeti színeket-zamatokat mégis minden új előadás felszínre hozhat a partitúrából. Ez alkalommal pedig úgy is értékelhetjük a mű megszólaltatását, mint a Kodály Filharmonikusok Debrecen tisztelgését a nagy alkotó előtt, akinek nevét viselnie megadatott.
A zeneszerzőként is ismert, debreceni születésű karmester, Meskó Ilona vezényletével felcsendülő további két magyar mű azonban igazi felfedezés. A rendkívül termékeny, sok-sok filmzenét és színházi zenét is író Hidas Frigyes (1928-2007) életművének egyik leginkább reprezentatív része volt a rézfúvós hangszerekre komponált darabok csoportja, ebből nyújt ízelítőt két virtuóz szólista, Juhász István és Veér Mátyás tolmácsolásában a tenor- és basszusharsonát foglalkoztató versenymű - vélhetőleg az egyetlen ilyen összeállítású opus a zenetörténetben. Ritka élményt kínál Lajtha László (1892-1963) VI. szimfóniája is, egyrészt mert a zeneszerző elhanyagolt szimfóniatermésének szinte egyedüli ismert darabja az 1956 emléke előtt tisztelgő VII., másrészt mivel a VI. szokatlanul - és keletkezésének idejére, az 1955-ös évre rácáfolón - derűs hangvételű.


Rendező: Müpa