De hát mi teszi a Gottfried van Swieten báró szövegét megzenésítő, 1798-ban befejezett haydni opus magnumot oly tökéletesen alkalmassá arra, hogy emlékezetessé avassuk vele az évkezdést? Leginkább alighanem a műből ellenállhatatlanul sugárzó optimizmus és derű. Ez a kompozíció valóban konstruktív szellemű: az alkotásról szól, és kitölti a Szent Pál sokat idézett levele által legfontosabbnak tételezett három érték: a hit (a létezés értelmében), a remény (céljaink elérésében) és a szeretet (minden teremtmény iránt). Joseph Haydn oratóriuma a felvilágosodás kiegyensúlyozott világnézetét tükrözi, sokan nevezik A teremtést az ő Varázsfuvolájának, és nem ok nélkül, hiszen ez a mű is idealizmust sugall és fényt áraszt.
S ha már varázsról esett szó: lehetett volna A teremtés újévi előadói hagyományát úgy is alakítani, hogy Fischer Ádám vezényletével mindig ugyanaz a zenekar, kórus és szólistagárda adja elő a remekművet. A Müpa Teremtés-produkcióinak varázsa azonban éppen az, hogy minden évben mást hallhatunk, s így a műnek mindig újabb színei, hangsúlyai kerülnek előtérbe. Ezúttal a Düsseldorfi Tonhalle Zenekar játszik, a Magyar Rádió Énekkara vállalja a kórus szerepét, Baráth Emőke magyar szoprán, Uwe Stickert német tenor és Sebestyén Miklós magyar bariton alkotja a hangsúlyosan nemzetközi szólistagárdát.

Rendező: Müpa