1701-ben az angol parlament kizárta a Stuart-ház katolikus tagjait az utódlásból, így a Hannover-ház került trónra. A Stuartok többször próbálták visszaszerezni hatalmukat, aminek 1746-ban a cullodeni csata vetett véget. Ebből az alkalomból született Händel műve, melynek témáját nem véletlenül választotta a szerző. A makkabeusok a zsidó vallásszabadságért síkra szálló főpapok voltak, egyik vezérük, Júdás visszafoglalta a jeruzsálemi nagytemplomot (erről emlékezik meg a hanuka ünnepe). A történet ismert és népszerű volt, az angol közvélemény könnyen azonosult a hitéért küzdő zsidó néppel, különösen a katolicizmussal folytatott másfél évszázados harcuk okán, hiszen az anglikán vallás nemzeti identitásuk fontos részét képezte.
A Júdás Makkabeus talán Händel leginkább operaszerű oratóriuma, hatalmas tablók sorozata, melyben következetesen használja a korszak operastílusának toposzait, legyen szó gyászról, harci kedvről (bosszúáriákhoz hasonlító tételek), és fontos szerep jut a győzelmi zenéknek. A kor jellegzetes kifejezőeszközei is megjelennek a műben: a fájdalmat megjelenítő kromatika, a felfokozott érzelmeket jelző koloratúrák, a tettrekészség fanfármotívumai, vagy a békevágy pasztorális, hatnyolcados lüktetése. Mindemellett félreérthetetlen utalás a második felvonás vége, ahol a kórus a megingathatatlan hitről énekel, Händel pedig egy protestáns korálra emlékeztető zenei anyaggal keretezi ezt a részletet.

Rendező: Müpa, Budafoki Dohnányi Zenekar