„Erősen hiszem és vallom, hogy minden igaz művészet a külvilágból magunkba szedett impressziók, az »élmények« hatása alatt nyilvánul meg.” Bár e jól ismert idézet Bartóktól származik, ezúttal Dvořákkal kapcsolatban is joggal emlékeztethetünk rá. Élete első egyházzenei művét, a kereszt tövében állva fia kínhalálával szembesülő „fájdalmas Anya” (Mater dolorosa) szenvedését ábrázoló Stabat Matert ugyanis nem hivatalos megrendelésre vagy elvont művészi igénynek engedelmeskedve írta, hanem saját legszemélyesebb gyötrelmének kifejezéseként, miután 1876-ban eltemette lányát, Josefát. A mű kidolgozását és hangszerelését más munkák miatt félbe kellett hagynia, s az alkotás befejezéséhez csak akkor tért vissza, amikor újabb csapás érte: két másik gyermekét is elvesztette. A tíztételes Stabat Mater, ez a nagy erejű, drámai és tragikus alkotás más hangon szól hozzánk, mint népies kedélyvilágú és érzéki szépségű mozzanatokat is felvonultató, világi művei: ez a stílus ugyanolyan kifejező, de értelemszerűen komolyabb és szigorúbb, akárcsak a későbbi Requiemé.
A Magyar Rádió Zenei Együtteseit vezénylő karmestert, Riccardo Frizzát részben Met-közvetítésekből ismerheti már a Müpa közönsége, másrészt ő volt a 2017 májusában a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben nagy sikerrel bemutatott Bellini-opera, A puritánok dirigense.

Rendező: Müpa