Csajkovszkij Változatok egy rokokó témára című művét, mint a szerző esetében oly gyakran, a tündéri, elbűvölő megjelenés mögött súly és tartás jellemzi, jelentős előadók számára is vonzó kihívást jelentve. A Rokokó-variációk már azért is mestermű, mert hallatlanul nehéz, de egyben rendkívül hálás feladat a szólista számára. Az V. szimfónia tételeinek formája és karaktere hagyományosnak mondható, így a nyitótétel éles kontrasztjaiban a „cselekvő ember”, majd a lassú tételben az „elmélkedő ember” ideálja jelenik meg előttünk. A harmadik tétel játékos keringője a homo ludens bemutatása, a feloldást pedig a magányos egyénnek a többiek közé vegyülése jelenti. A mű kezdetén megszólaló mottótéma később különféle formákban ismét megjelenik: a második és a harmadik tételben amolyan memento mori funkcióban, majd a fináléban, immár dúr hangnemben, a végső diadal indulójaként.

Rendező: Magyar Rádió Művészeti Együttesei