Az orosz zene egyeduralma jellemzi e koncert programját. Éj a kopár hegyen című művét Mogyeszt Muszorgszkij 1867-ben tisztázta le, majd süllyesztette el a fiókjában, miután a kompozíció eredeti formájában nem nyerte el barátja és pártfogója, Balakirev tetszését. A zenei boszorkányszombat utóbb Rimszkij-Korszakov hangszerelésében és átdolgozásában vált ismertté, s mindmáig ebben a változatban hangzik fel legtöbbször a koncerttermekben.
Prokofjev II. zongoraversenyének még kalandosabb a sorsa, hiszen az 1913-ban befejezett mű partitúrája az oroszországi forradalom eseményei közepette megsemmisült, s Prokofjev 1923-ban emlékezetből rekonstruálta a kompozíciót. „A háztetőn nyávogó macskák hangja is szebb zene” - az 1913-as ősbemutatón ez a vélemény is elhangzott, ám ma már csak csodálat illeti ezt a hihetetlen nehézségű versenyművet, melynek szólistája ezúttal az 1990-ben született francia zongorista, Lucas Debargue lesz.
A hangverseny második felében a 20. századi zene egyik legtalányosabb kompozíciója szólal meg. Sosztakovics V. szimfóniája 1937-ben keletkezett, nem sokkal az után, hogy a szerző Kisvárosi Lady Macbeth című operáját a hivatalos kultúrpolitika nemkívánatos művé nyilvánította. Sosztakovics e művével lépett rá a 'szocialista realista zene' rögös útjára - állítják egyes értelmezők, s a mű valóban elnyerte a sztálinista ítészek tetszését. Mások azonban a kompozíció finom és kegyetlenül pontos iróniájára hívják fel a figyelmet, jelezvén, hogy Sosztakovics művei - a látszat ellenére - soha nem váltak a rendszer kiszolgálóivá. Függetlenül attól, hogy elfogadjuk-e bármelyik fél érvelését, s egyáltalán, hiszünk-e abban, hogy a szimfonikus zene politikai tartalmak közvetítője lehet, zenei anyaga vitathatatlanul a 20. század egyik legizgalmasabb nagyzenekari kompozíciójává teszi az V. szimfóniát.

Rendező: Concerto Budapest