A szinte minden műfajban alkotó német zeneszerző, Carl Reinecke műveit ritkán játsszák, operáit pedig már egyáltalán nem viszik színre. Erre a sorsra jutott ötfelvonásos romantikus vígoperája is, amely Manfréd szicíliai király történetét dolgozza fel. A dalmű Reinecke korában rendkívül népszerű nyitányát abból a szempontból is érdemes figyelni, hogy érződik-e rajta Schumann hatása, aki a szerző egyik mestere volt.
A koncert fájdalmas történettel folytatódik: A vörös hegedű című 1998-as filmdráma Oscar-díjas zenéjével, amelyet a Végh Sándor Verseny egyik győztese, Sipos Gábor szólaltat meg. „Megragadott, ahogy a hegedűkészítő mester a hangszer lakkjába keveri szülés közben meghalt feleségének vérét, így állítva emléket neki. A szülést a baba sem élte túl; ez egy borzalmas, elkeseredett cselekedet, a családját pillanatok alatt elveszítő ember törekvése, hogy átvigye szeretteit az örökkévaló, halhatatlan világba - egy hegedűn keresztül.”
Schumann kifejezetten rossz állapotban komponálta II. szimfóniáját: depresszió, szédülés, fülzúgás és végtagfájdalom gyötörte. A testén eluralkodó betegséggel folytatott küzdelmet idézi meg a darab harcias, lázadó első tétele, ám a szimfónia végére Schumann félresöpör minden fájdalmat, hogy győzedelmeskedjen a kreatív életerő.

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar