„Ami a VIII. szimfóniát igazán különlegessé teszi számomra, az atmoszférájának gazdagsága” - mondja Saraste az utolsó szimfóniáról, amelyet Bruckner befejezett. A folyamat nem volt egyszerű, a zeneszerző többször átdolgozta a művet, és éveket kellett várnia arra is, hogy valaki el merje vállalni a vezénylését. A Budapesti Fesztiválzenekar a Haas-féle második, 1890-es verziót játssza, amely a karmester szerint sokkal többet visszaad a zeneszerző személyiségéből.
Bruckner falun nőtt fel, puritán és szigorú családban, és negyvenéves is elmúlt, mire rengeteg felhalmozott tudás birtokában belevágott a zeneszerzésbe. Monumentális, közel másfél órás szimfóniája, amelyet Ferenc József császárnak ajánlott, mindmáig megosztja a közönséget. A művet hallgatva démonokkal, félelmekkel és kételyekkel kell szembenéznünk, a zeneszerző képzelete sokkoló, sötét helyekre sodorhat. Mégis lélegzetelállító a darab pompája és hatalmassága, ugyanúgy megtalálhatjuk benne az ártatlanságot, a törékenységet és a szépséget is. Bruckner barátja, a dalszerző Hugo Wolf így írt róla: „Ez a szimfónia egy óriás műve, a mester minden korábbi szimfóniáján túltesz mind szellemi dimenziója, mind gazdagsága és nagysága tekintetében.”

Rendező: Budapesti Fesztiválzenekar