A 18. század második felében a zenekari hangversenyek természetes részét képezték a koncertáriák. A 19. században hasonló funkciót töltöttek be a szimfonikus dalok, dalciklusok, lírai kantáták. A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara romantikus estjének műsorán e sajátos, 19. században megszülető műfaj reprezentatív alkotásai szólalnak meg. Mint oly sok romantikus műfaj indulásánál, a zenekari dalok esetében is döntő szerepet vállalt Hector Berlioz, elég csak Schubert Rémkirályának zenekari változatára vagy a Nyári éjszakák című dalciklusra gondolni. Példája ösztönzőleg hatott Lisztre, Richard Straussra, Mahlerre, Griegre, Ravelre és természetesen orosz szerzőkre, Rimszkij-Korszakovra vagy Rachmaninovra is. A Tavasz című kantáta utóbbi zeneszerző alkotói újjászületésének idejében, a nevezetes II. zongoraverseny közvetlen közelségében, 1902-ben keletkezett. A megzenésítésre kiválasztott költemény egy kapcsolatában csalódott, féltékeny és frusztrált férjről szól, aki bosszúvágytól fűtött, gyilkos gondolatok szorításában él. Az enyhülést és a megbocsátás lehetőségét a közelgő tavasz hozza el számára.
Bő tíz évvel későbbi a Harangok című zenekari poéma, melyet gyakran kórusszimfóniaként is emlegetnek. Az Edgar Allan Poe nevezetes versének orosz fordítására komponált darab elsődleges ihletője talán nem is a költemény, inkább az a gyermekkorban rögzült akusztikai emlékkép, mely Rachmaninovot egész pályáján elkísérte: az orosz templomok harangjainak zengése-bongása, illetve az, ahogy a harangzúgás a nagy orosz zeneszerző-elődöknél megjelent.

Rendező: Magyar Rádió Művészeti Együttesei