A madridi születésű Pardo kezdetben gitározni tanult, de hamar rájött, hogy személyiségéhez és lelkületéhez sokkal inkább a fúvós hangszerek illenek. Mesterei a madridi zenei élet legnagyobb alakjai, Diego Carrasco, Ricardo Miralles és Pedro Iturralde voltak. Már a kezdetektől a legkülönfélébb műfajokban kipróbálta magát: Pedro Ruy Blas kísérőzenészeként játszott először együtt Paco de Lucíával, akinek hamarosan állandó zenésztársa lett. Ugyanebben az időszakban lett az egyik legnépszerűbb flamencoénekes, Camarón együttesének is tagja, akivel 1992-ig húsznál is több albumon működött együtt. Szaxofonjátékát nem sokkal később Chick Corea is felfedezte. 2013-ban a francia Jazzakadémiától a legjobb európai jazz-zenésznek járó elismerést kapta meg, 2015-ben pedig a spanyol Oktatási és Kulturális Minisztérium kortárs zenei díját vehette át.
Pardo, az „új flamenco” mozgalom egyik vezéralakja, mindig is a határvonalak átrajzolásán dolgozott. A flamenco kötött stíluselemei nála jól megférnek a jazzimprovizációkkal, de még a hip-hop szövegmondással is. Így születik meg az az urbánus zenei irányzat, amely közben szilárdan gyökerezik a „canték” világa által meghatározott hagyományban. A Djinn sikerének kulcsa Pardo hiteles, alázattal teli közeledése mindenfajta zenéhez, nem beszélve virtuóz fuvola- és szaxofonjátékáról. Koncertjeik hangzásvilágában éppúgy helyet kap a Hammond-orgona, mint a dobok vagy a flamencogitár.


Rendező: Müpa