Hogy miből készül a „pipihusi”? Jobb, ha nem tudod. De akkor miért is néznéd meg Anders Thomas Jensen filmjét? Amúgy meg elég gyorsan kiderül. Annyit elárulhatunk, hogy tematikáját tekintve a Zöld hentesek közeli rokona a Delicatessen és A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című filmeknek. Igaz, az előbbi a szürreális és a burleszk, az utóbbi pedig a látvány és az opera felé viszi az ember gasztronómiai célú felhasználásának témáját. A Zöld hentesek erejét azonban éppen az adja, hogy a hétköznapokba építi be két törekvő hentesipari vállalkozó történetét. Hogy mi munkál bennük? Semmi, ami bennünk ne lenne jelen. A kitörés, az önazonosság vágya, a szeretet, az elismerés hiánya. Egy kicsit a személyes múlttal való le- és elszámolás képtelensége. Hiszen hőseink egyszerű emberek, akik szeretnének túllépni fájdalmaikon, megalázottságaikon. S miközben rögeszméik körül keringenek, azt keresik, van-e élet/boldogság ezeken kívül. Mindez egy ponton abszurdba fordul: mi lenne, ha üzletileg kedvező és környezettudatos módon szabadulhatnánk meg számunkra kellemetlen egyedektől?
A Zöld hentesek a már jó két évtizede egyre jobb skandináv/északi filmművészet egyik parádés darabja. Kicsit brutális, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy eszel vagy téged esznek, de az előtérbe helyezett fekete történet mögött fájdalmas pici emberi drámák mocorognak. Azt kérded, hol marad a happy ending? Merre van az emberi lélek lakatjának kulcsa? Ki tudja? Talán a páclében keresendő.

Rendező: Müpa