Első könyve, A műnéger című verseskötet (1992) óta művészetének alapszava és alapkaraktere a szabadsággyakorlat. Az Ágak egy hamisciprusról (novellák, 1995), a Detonáta (elbeszélések, 2000), valamint az Életjáradék (prózatételek, 2007) és a Tiszta sor (versek, 2009) című kötetekkel megkerülhetetlenné váló életművet 2009-ben József Attila-díjjal ismerték el. „A magyar irodalom láthatatlan óriása”, írta róla egyik kritikusa.
2019-ben évtizednyi hallgatást követően jelentette meg az Életjáradék folytatásaként is olvasható, a tiszazugi tanyavilág után a '70-es évek Szegedjét és Budapestjét is elevenné író Vakrepülést. „A két regényről” - ahogy Keresztesi József fogalmazott Solymosi Déry-díja alkalmából - „mondtak már sokfélét: aparegény, vallomásregény, szegénységregény, generációs regény. Ez mind igaz is, de talán nem külön-külön, nem szétszálazhatóan, hanem egybetorlódva. Leginkább zajlásregénynek látom ezt a két könyvet. És talán nem csak ezt a két könyvet, talán a zajlás fogalma kiterjeszthető Solymosi írásművészetének az egészére is.” 2021-ben kiadott, A Rózsafüzér királynője, avagy egy utazó napjai című kötetével Solymosi Bálint költőként is újra hírt adott magáról „rendkívül következetes, szigorúan kevés eszközzel építkező” és titokzatosságából nem engedő líranyelvén. A rejtőzködő szerzővel több mint izgalmasnak ígérkező beszélgetés e talányoknak is nyomába ered.


Rendező: Müpa