A fiatalabbak kedvéért: a biometrikus azonosítás, az autonóm fegyver, a GPS, a szakadatlan átvilágítás, a totális megfigyelés, az önvezető autó nem volt bevett gyakorlat a nyolcvanas években. Talán ezért is volt az, hogy a kritikusok közül többen vélték úgy, hogy a Macskafogó valamiképpen az úgynevezett „kis hidegháborúra” reagál. Az ördög tudja. Főleg, hogy nem tudni, ki melyik oldalon is áll. Egyébként a vasfüggöny innenső oldalán megszokott dolog volt, hogy előbb jutottak el hozzánk a paródiák, mint az eredeti filmek. Imádtuk őket. Hogy a túloldalon mitől lett ekkora siker? Az ördög tudja. Angliában egy darabig a VHS-piac vezetője volt, de eljutott Amerikába is. Ebben talán szerepe lehetett a film sokrétegűségének. Van, akit nyelvi leleményessége ragad meg, van, akit a remek betétdalok Deák Tamás kísérőzenéjével együtt, van, akit a karakterek, hiszen Teufel, Safranek és Lusta Dick végtelenül szellemesek. Meg aztán itt vannak a finom intellektuális utalások. Persze attól, hogy a nézők nem olvasták Thoreau-t és nem keresték föl Cincinnatus szobrát Schönbrunnban, még teljes lehetett az élményük. Ha meg igen, imádták az összekacsintást. Kicsit más most a világ. Súlyos túlkínálat van csúcsügynökökből és szuperhősökből. Egy biztos: Nick Grabowski még mindig kész a világ megmentésére.

Magyar nyelven, felirat nélkül.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.

Rendező: Müpa