Az idei Wagner-napok műsorán szereplő Ring cselekménye tulajdonképpen egy építkezéssel kapcsolatos elszámolási vitából bontakozik ki. Ehhez és az idei Bauhaus-évfordulóhoz kapcsolódva mutatunk be válogatást a hazai modern építészeti örökség kiemelt figyelemre méltó darabjaiból.
Az emberiség mindig díszítette építményeit - kultúrákként és történelmi korokként változó formában. A díszítőművészet megítélésében az 1920-as évek modernizmusa döntő változást hozott: a modern építészet, amelynek egyik legmeghatározóbb irányzata a Bauhaus volt, elvetette az ornamentikát. Az újfajta épületeket elsősorban a tömegek és síkok aránya által határozta meg, a kompozíciót általában nem lehetett ornamensekkel vagy figurális díszítésekkel megbontani, a felületeket az anyagok (kő, beton, üveg, acél) játékával tették dinamikussá. Ha mégis műalkotás került egy modern épületre, a struktúrához alkalmazkodó, az építészeti hangsúlyokat kiemelő mű valósult meg, az esetek legnagyobb részében nonfiguratív formában. Ezek a nem ábrázoló vagy erősen átírt kompozíciók az épület szerves részét képezik, ezért ma már gyakran nem is tekintünk rájuk önálló műalkotásként: elmosódik a határ építészet, dekoráció és képzőművészet között.
Az 1936-tól a 2000-es évekig ívelő válogatásunk arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy városainkban, középületeinkben számos olyan, neves képzőművészek által tervezett, minőségi, modern műalkotás található, amelyek néha mégis észrevétlenek maradnak a járókelők számára. A kiállítás nem titkolt célja, hogy ezeket a műveket láthatóvá tegye, ráirányítva a figyelmet arra is, hogy olyan értéket képviselnek, amelyek mindenképpen méltók a megőrzésre.

Rendező: Müpa