Furfangos komédia. Esetleg bájos bohózat. Eszeveszett véletlenek, fekete humor. Ennek alapján nem biztos, hogy Pedro Almodóvar neve ugrana be elsőként. Pedig nagyon is az övé. És talán az első olyan filmje, amely a fesztiválközönségnél lényegesen szélesebb nemzetközi fogadtatásra talált. És megjöttek az első nagy nominálások is: Oscar, Golden Globe, BAFTA, az otthoni öt Goya-díjról nem is szólva. Míg korábban a kritikusok a lázadást, a másságot éltették Almodóvar munkáiban, és azt, ahogyan a francoizmus hosszú böjtje után beleveti magát a szex, drog és rock'n roll érzéseibe, a fesztiválokra nem hivatalos nézők most fedezik fel maguknak ezt a furcsa pasast, akinek fekete humora mögött erős érzelmek, súlyos gondolatok húzódnak meg.
Filmje még mindig tele van bizarr figurákkal, és nem tagadja meg a Franco halála utáni féktelen és felszabadult ellenkultúrát, a movida madrileñát, de remek, eszes a dramaturgiája. És mélyen női film. Sok tekintetben ide vezethetők vissza későbbi nőalakjai: a fiát elnyomó anya, a hűtlenül elhagyott szerető, az első nő, akibe az elnyomott fiú belehabarodik, a túlélő libuska, a kékharisnya… És talán itt mutatkozik meg először az a fajta női együttérzés, szolidaritás is, amely aztán az Almodóvar-filmek rendszeresen visszatérő eleme marad. És akkor még az eltitkolt gyermekről nem is szóltunk.
A film népszerű lett. Annyira, hogy az alapján készült színpadi musicalt 2010-ben bemutatták a Broadwayn.

A vetítés a budapesti Spanyol Nagykövetség együttműködésével valósul meg.

Rendező: Müpa