A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején valami fontos dolog történik a francia film világában. Sokan egy még újabb új hullámnak tekintik. És vitathatatlan, hogy Leos Carax, Jean-Jacques Beineix, Luc Besson, Jean-Pierre Jeunet és a többiek behozzák, újra behozzák a moziba a szürreális, groteszk látásmódot, a fekete humort, átértelmezik a műfaji filmeket. Felforgatók, mint az első új hullámosok voltak három évtizeddel korábban. Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro filmje, a Delicatessen ennek a korszaknak az egyik legerőteljesebb darabja. Negatív utópia az akkor még friss retró szemléletével elegyítve. Amúgy meg brutális burleszk. És posztapokaliptikus románc. Továbbá elmélkedés arról, mivé leszünk, ha már az „embert enni nem való” sem morális imperatívusz többé. Hogy miként fér bele ennyi minden egyetlen filmbe? Nem érdemes magyarázni. Előbb nézzük meg, aztán majd beszélgethetünk róla.

Rendező: Müpa