A citera szó a görög kithara leszármazottja, amely a latin nyelv közvetítésével honosodott meg a magyar nyelvben. A citera hangjára jellemző az állandó zúgás, amely a kísérő húrok mennyiségétől és használatától függően gyengébb vagy erősebb lehet; néha olyan fokú, hogy a dallamot gyakorlatlan füllel nehéz kihámozni belőle. A citera, mióta Magyarországon tudomásunk van róla, a szegényebb paraszti rétegek hangszere: falusi és tanyai parasztoké, pusztai uradalmi cselédeké. Olcsón előállítható, és azt a zenei teljesítményt, amelyet az átlagos citerajátékosok nyújtanak, nem nehéz elérni. A citerazene általában nem került pénzbe: a mulatságban résztvevők felváltva játszottak a hangszeren. Előfordult, hogy ketten-hárman is citeráztak együtt: mindnyájan a dallamot játszották. (Sárosi Bálint nyomán)

Korosztály: 8-12 év
Rendező: Müpa