Agnieszka Holland a lengyel film egyik legmarkánsabb rendezője. Zanussi és Wajda mellett kezdte filmes pályafutását. 2011-es filmje, A város alatt felidézi a modern lengyel film egyik alapművét, Wajda 1957-es Csatornáját. A menedéket nyújtó föld alatti világ azonban ez alkalommal nem Varsó, hanem Lviv (Lemberg) alatt húzódik, és a gettóból megszökött zsidókat rejti. Szenvedéstörténet? Talán. De kicsit másként. Mert ezek a zsidók - mint bárki más is tenné - viszik magukkal a kanálisba a szerelmet, a szexet, a féltékenységet, a bátorságot, a gyávaságot, a hitet, a kétséget, a méltóságot. És ennek a történetnek nem is ők a hősei, hanem a Robert Wieckiewicz által alakított Leopold Socha csatornafelügyelő, aki a város mocskában dolgozik, és talán jellemét sem gondoljuk patyolattisztának. Socha nem különösebben emelkedett lélek. Megpróbál túlélni a megszállt városban, és igaz, mindenféle stiklikkel, de gondoskodni próbál a családjáról. Ezt a helyzetet robbantja fel, amikor találkozik a csatornába menekült zsidókkal. S bár nem rossz üzlet feladni a zsidókat, Socha inkább velük próbál üzletelni. De mi történik, ha az üzlet már nem folytatható a szokásos módon? Mi történik, amikor egy nem túlságosan bonyolult személyiségnek morális döntést kell hoznia? Mit lehet tenni egy olyan helyzetben, amelyben a föld alatt és a föld fölött az iszonyat uralkodik?
Sötét film. Már csak azért is, mert jelentős része a csatornában játszódik. Mégsem annyira sötét, mert néha felfénylik benne az együvé tartozás, a szolidaritás. Hogy lehet, érdemes dacolni a végzettel.

A sorozat a Lengyel Intézet Budapest együttműködésével valósul meg.

Rendező: Müpa